„augusztusi éjjelen a csillagok eloszlása az égen Poisson”-

mosolygok ezen a mondaton útközben, ami anno a drága egyetemi matektanárnőmtől hangzott el.

Legalább százhúsz éves volt a néni. Kettestől jobb jegyet nem ismert nála hallgató és olyan istenítő magasságokban áradozott a számokról, mint ahogy én fogok holnap a mai estéről, ha minden jól fog menni.

Ki az a nő, akinek ilyen mondatok jutnak eszébe, nyáron, a hármas metrópótlón, randira igyekezve?

A cicánál találkozunk. Mindig a cicánál.

Utána a Pontoonon egy tequila indításnak és egy nagyfröccs kortyonként az éjszakába nyúló beszélgetésekhez.

Ez az ötödik randink. Az első alkalommal neveztem át a Széchényi lánchíd pesti oldalának jobb felén található oroszlánt.

Két megálló múlva az Arany Jánosnál leszállok. Onnan gyalog libegek a Dunáig.

Majdnem futok, annyira sietek. Közben azon gondolkodom, hogy mennyire hülyén nézhetek ki ezekkel a gyors léptekkel. Biztos mindenki látja a piruló fejemen, hogy teljesen szanaszéjjel olvadtam valakitől, aki még csak megcsókolni sem méltóztatott.

Amikor megérkezek már ott van.

-Két pulcsit hoztam. Gondoltam később hideg lesz. Meg ne fázz- mondja egy puszi és egy ölelés kíséretében.

„Alig pár perce találkoztunk, de már sikerült porrá rombolnia minden racionalitásomat”- mérgelődök magamban az indító tequila citromába harapva.

Amikor leülünk egymással szemben, beszélgetéssel nemesítjük egymás lelkét. Megszűnnek a zsúfolt hétköznapok, amikor szenvedünk a rohanástól, a múlton és jövőn való aggódástól. Megszűnik a sietség, az a fajta életen át való rohanás, amikor az ember nem érzi az étel ízét, nem veszi észre a tájat és nem figyel a másikra beszéd közben, mert már a saját mondandójának hatodik gondolatán töri az agyát.

Most csak a mi szellemi intimitásunk létezik. Minden rezdülését elraktározom későbbre elméknek, minden apró félmosolyát félreteszem, hogy majd ha egyedül utazok egy esős és hideg napon, akkor az ablakon kinézve felcsillanjon a szemem, mert eszembe jut.

Látom rajta, hogy ő is így tesz.

Minden szavamra figyel, minden mondatomra emlékszik és idéz is az első találkozón elhangzottakból. Órák telnek el így egymás lelkébe látva.

Este kilenckor találkoztunk és már hajnali kettő van. Eddig rá se néztem a telefonomra, mióta itt vagyok. Most is csak az idő miatt. Majd meghalok a vágytól, hogy megcsókolhassam.

-Tényleg kezd hideg lenni, és jól esne még egy fröccs. Folytathatnánk nálad- mondom, mintha én lennénk a világ leghatározottabb nője.

Tudja csak meg, hogy nem vagyok én olyan ijedt kislány, aki nem meri kimondani öt találkozó után, hogy mit akar. Próbáltam ezt mutatni. Közben pedig úgy rezgett a hangom, kezem, lábam, hogy csoda, hogy nem estem össze ott helyben.

Megérkeztünk hozzá.

Most járok először az oroszlán barlangjában.

Onnantól kezdve meg ugye már mindenki tudja mi a forgatókönyv. Még egy szép nagy házi fröccs, utána forró szeretkezés. Másnap reggel boldog és kába ébredés, majd élünk boldogan, míg Luca meg nem tervezi az esküvői ruhám, azután meg még boldogabban. Fejben, pár másodperc alatt elalélva a saját gondolataimtól ez így működik, a valósághoz azonban kell az a másik delikvens is.

Ám a delikvens a délceg házi fröccs elfogyasztása után, amíg én zuhanyoztam, kihúzta  a nappaliban levő kanapét és pedánsan megágyazott rajta.

A fürdőből kilépve egy szál törölközőben meglepve szemléltem a helyzetet. Leültem mellé az ágy szélére.

Ő erre nyomott egy puszit a homlokomra. Az ajtóból még visszanézett jó éjszakát és szép álmokat kívánni, majd elvonult a folyosón, nem is tudom pont hova, melyik szoba a háló. Én pedig ott maradtam egyedül a nappaliban.

Száműzetésbe lettem küldve. A nappali száműzetésébe.

Úgy nézhetek ki, mint egy megszeppent, durcás óvodás, aki nem kapta meg a kedvenc játékát.

Tudja, hogy én vagyok a világ legtürelmetlenebb embere. Rendkívül élvezi, hogy táncolhat az idegeimen a végleten nyugodtságával és tempó visszavételével. Én pedig mindent akarok, de azonnal.

Puha párna, friss, jó illatú, világoskék ágynemű. Pont ilyet képzeltem hozzá. Nem tudok aludni, sokáig forgolódom, mire sikerül álomba értetlenkedni magam.

Másnap reggel azzal kelt, hogy kész a reggeli, menjek ki az erkélyre.

-Lazac steak és kávé, Cafe Fellini Top, száz százalék arabica. Jó étvágyat!- mondja egy széles mosoly kíséretében.

Ki az a férfi, aki lazacot készít reggelire?

 

 

 

Képek: http://cafeapostrophe.tumblr.com  ; http://tripadvisor.com